Miután beintegrálódtam a hallássérültek közé, a SINOSZ-nak köszönhetően belekóstolhattam az akadálymentes táborozásba, majd pár évvel később - akkor már ifjúsági vezetőként - a táboroztatásba. :-) Jártam nemzetközi táborokban is, ahol a világ különböző pontjairól érkeztek siket fiatalok, de a kommunikáció itt sem volt gond: a nemzetközi jelnyelv villámgyorsan ráragadt mindenkire! :-) Imádtam mindegyik alkalmat, élveztem, hogy Önmagam lehetek, kibontakozhatok, klassz érzés volt, hogy „közös nyelvet beszélünk”!
A Jelnyelvi Játszóterünk másfél éve töretlen népszerűségnek örvend, így nem volt kérdés: idén már táboroztatunk is! A nevén sem gondolkoztunk sokat: örökmozgó, vidám, jelelős - játszóteres gyerekeink ihletet adtak: így született meg a JEleven tábor. :-) Helyszínként a Kőbányai Szabadidő Központ lett a befutó, időpontnak pedig június utolsó hétvégéjét jelöltük ki. Kicsiny, de annál lelkesebb szervezői csapatunk 6 főből állt, így maximum 18 fős gyereksereget vártunk 6-12 éves korig. Nem számított sem a hallásállapot, sem a jelnyelvtudás, mi abszolút fel voltunk készülve mindenféle eshetőségre, rengeteg játékkal a tarsolyunkban! :-)
Ahogy fentebb említettem, ifjúsági táborokban már szereztem rutint, a gyerekekkel viszont - Anyaként is tapasztalom – rengeteg meglepetést tartogathat az Élet, Ők aztán frankón át tudják szervezni az elképzeléseink. Így aztán jómagam is izgatottan vártam a táborkezdést! :-) Az időjárásra sem lehetett panasz: egész hétre ragyogó napsütést ígértek az égiek. A gyerekek kb. fele hallókból állt, közöttük akadt olyan is, aki először találkozott a jelnyelvvel, általunk kóstolt bele abba, hogyan kell megfelelően artikulálni, és velünk tanulták meg az első jeleiket. :-)
A hétfői napunk ismerkedéssel, csapatépítéssel, és természetesen rengeteg játékkal telt! A piros, kék, zöld és narancs ”színű” gyerkőcök között végül nem tudtunk győztest hirdetni, mert minden csapat remekelt valamiben: gyorsaságban, kreativitásban, bátorságban, összedolgozásban. :-)
Kedden még több jelet csempésztünk játékos formában a napirendünkbe, igaz, a halló gyerekek gyorsan elsajátították hallássérült játszópajtásaiktól is a szavakat! Gondoltad volna, hogy a hét napjai jelnyelven kivitelezve izgalmas, vicces játékká „alakíthatók”? :-) A szellemi feltöltődések mellett természetesen rengeteget futkároztunk, sőt, még a vízibombák is előkerültek, mi pedig a nagy melegben igazán nem bántuk, hogy csuromvizesek lettünk! :-) Az óriás ugrókötél alatti átszaladást minden alkalommal hatalmas sikítozás, egymást bíztató gesztikulálás kísérte, mert ugyebár a játék addig folytatódott, amíg mindenki „kötélmentesen” át nem jutott! :-) Ebéd után a közeli Tűzoltó Múzeumba is ellátogattunk, ahol a korabeli tűzoltási eszközökről, illetve a tűzoltók tevékenységéről kaphattunk jelesített infókat.
A Jel Alapítvánnyal a közelmúltban hivatalosak voltunk az Edisonplatform díjátadójára, ahol a Coca Cola Magyarország és a Cappy egyik kiválasztottjaként vonulhattunk színpadra. Az #Edison100 listára az ország olyan kezdeményezései kerültek fel, amelyek innovatívak, és a gyerekek fejlesztésén dolgoznak. A táborunk 3. napján forgatott nálunk a Cappy stábja - a kisfilmet hamarosan Ti is láthatjátok! :-)
A mozgalmas délelőttünket még mozgalmasabb délután követte: az Óhegy-parkban zajló tájékozódási futóversenyre vittük el a fiúkat-lányokat, akik igazi, szervezett körülmények között próbálhatták ki ezt az izgalmas sportágat. A tájfutás lényege, hogy a versenyzők egy számukra ismeretlen pályán haladnak végig, amely a természetben, erdőben, parkban vezet. A térképen megjelölt ellenőrzőpontokat (narancssárga-fehér bója) meghatározott sorrendben kell a terepen megkeresni és minél rövidebb idő alatt célba érni.
Nos, néhányan a papírra ügyet sem vetve, gondolkodás nélkül szaladtak mások után, aztán persze kiderült, az illető is eltévedt, rossz bójához ment, így kezdetben a gyerekeink egy része csapatostul szaladgált összevissza. :-) Nade semmi baj, annak idején én is így kezdtem! :-) A végén viszont elégedetten, fáradtan beszélték meg egymással az élményt, és persze számolgatták, ki ért leggyorsabban célba. :-)
Csütörtökön az M1 Esély műsorának kamerái forogtak miközben jeleltünk, játszottunk, nevettünk, huncutkodtunk! :-) Az ebédet gyorsan eltüntették a gyerekek, hiszen már tűkön ülve várták a nap fénypontját: a tanmedencés pancsolást a KÖSZI uszodájában. Hallókészülékek lekerültek, fürdőrucik fel, aztán indulhatott is a móka! Volt vízilabdázás, szörfözés, tornázás, búvárkodás, a végén pedig egy kis „verseny” keretében gyönyörűen kitakarították a kölykök a medencét, ugyanis a feladat szerint minél több tárgyat ki kellett hozni a vízből. Hogy ez mégse legyen annyira egyszerű, előtte egy vödör víz alá merülő rudat is beleborítottunk a medencébe. :-)
Sajnos az utolsó nap is eljött, pedig mindent megtettünk, hogy lassabban teljenek a napok! :D Az Óhegy parkban kincskeresős, játszóterezős „bulival” zártuk a péntek délelőttöt, délután pedig igazi alkotások készültek temperával – a festékes kezek után aztán nem győztük takarítani a mosdókat! :-) Mindemellett készültünk a Jelnyelvi Játszótér nyári zárópartijára is, amire természetesen a táborlakók és szüleik, testvéreik mellett mindenki mást szeretettel, sütivel, üdítővel, és persze az elmaradhatatlan játékokkal vártunk.
Bevallom, 18 gyereket fegyelmezni, összetartani nem egyszerű feladat, tanulságos 5 nap volt összességében. A sok-sok játék, nevetés, új, (hallásállapottól független) barátságok születése mellett természetesen voltak kisebb civakodások, vitatkozások a kicsik között, így mi is tanultunk türelmet, konfliktus kezelést!
Ugyanakkor a tábor, a gyerekek szeretete, lelkesedése, ragaszkodása megerősítette bennünk azt, hogy érdemes folytatnunk mindezt, amit igazából mi is örömmel csinálunk. :-)