Miután korát tekintve már túl van a hetvenen – hivatalosan nyilván még 60 -, megkérdeztem, miért ódzkodik a hallókészülék viselésétől. Az alábbiakat sorolta fel, én pedig jó szokásomhoz híven cáfoltam.
Ronda
Ezt a drága asszonyt ismerve biztosra vettem, hogy ez lesz az első indok, amit felhoz a hallókészülék viselése ellen. A köztudatban valóban él még a hit, hogy a hallókészülékek bumfordiak, gagyi műanyagból készülnek és a színük is ocsmány. Ezt magukban gyorsan elkönyvelik, és utána sem néznek a lehetőségeknek. Pedig nem is kell messzire menni ahhoz, hogy utánajárjunk a menő hallókészülékeknek, hiszen ahogy a Phonak esetében is, a technológiai újítások során a tervezők kiemelt hangsúlyt fektetnek a megjelenésre is. A hallókészülékek ma már diszkrétek, apró méretűek, bizonyos típusok már elem nélkül készülnek, ráadásul színben is széles a skála, amiből akár már a ruha színével megegyezőt is választhatnak a hallásukban sérült emberek.
Öregít
Zseniálisnak tartom, amikor egy nő kortalan, és túl a mesés hetvenen még mindig fontos számára a megjelenés. Imádom és természetesen tiszteletben tartom, ahogyan a hallókészülék gyártók is, hiszen mind a fül mögötti hallókészülékek, mind pedig a vezeték nélküli kiegészítők esetében elmondható, hogy akár ékszerként, akár high-tech kiegészítőként viselhetőek ezek az miniatürizált, a legtöbbször szinte láthatatlan eszközök. Érdekes viszont, hogy a szemüvegét, ami az évek során megromlott látását korrigálja, hölgy rokonom büszkén viseli, a hallókészülék ellen pedig, ami legalább annyira vagány kiegészítő, és megkönnyítve a mindennapi életét a hallásában segíti, az ellen ágál.
Nem írja fel az orvos
Központi kérdés az idős emberek életében – is -, hogy mit ír fel az orvos és mit nem. Ingoványos a talaj, viszont az audiológusok ebben szintén segítenek, hogy mind a hallássérülés, mind pedig a pénztárcához mérten segítsenek kiválasztani a megfelelő hallókészüléket. Pótlólag azért feltettem a kérdést imádott sokadik nagynénémnek – vagy hát ki tudja ezeket a rokoni fokozatokat már ebben a nagy rumliban számon tartani – hogy egy tévére vagy okostelefonra a családban mennyit hajlandóak költeni a drága családtagok, mert ezek a számok azért nagyjából hasonlóak. A hallás meg hát azért mégiscsak fontosabb, mint a szórakoztatóelektronika, nem igaz?
Olyan sok idő, mire hozzászokok!
Gondoltam, hogy ez sem fog kimaradni a sorból, fel voltam rá készülve. Azt viszont tudom, hogy az audiológusok és a Phonak partnerei nemcsak a beállításban és a készülék finomhangolásában segítenek, de a mindennapokban történő teszteléshez ingyenes próbahordást is biztosítanak.
Erre a kis időre?
Édesapámtól megszoktam már ezt a kérdést, nem is ért váratlanul, ugyanis apánk 40 éves kora óta minden napot „Carpe Diem”-ként megélve várja a véget. Végül is tök igaza van, megéli a mát, folyamatosan tele van élményekkel, úgy érzi, ha eljön az idő, nem hiába élt, bár szerencsére a mai napig nincs is semmi baja. Vagy legalábbis sem ő, sem mi nem tudunk róla. Ez a kérdés viszont azért lássuk be, hogy azoknál, akiknek a hallásukban bizonyítottan probléma van, igazi balgaság. Hiszen attól, hogy valaki korosodik, még ugyanolyan fontos, hogy hallja a világ hangjait. Egyrészt azért, mert a hallás hiánya egyenes út az elszigetelődéshez, másrészt pedig nem tudhatjuk, mennyit mértek ránk odafentről, az élet pedig túl szép ahhoz, hogy azt a hallás hiányában depresszióban, szomorúan, szorongva és befordulva éljük. Így hát a kérdésre, hogy „Minek már nekem hallókészülék erre a kis időre?”, csak azt tudtam válaszolni, hogy a madárcsicsergésért, a táncért, a zenéért, és az unokák édes hangjáért.