icon Vissza az összes cikkhez

Tévhitek, amiért nem viselnek hallókészüléket az idős emberek

Tévhitek, amiért nem viselnek hallókészüléket az idős emberek

Szécsényi Réka írása

Budapest

2019. 04. 05.

Tavaly nyári vidéki turném során összefutottam kedvenc harmadunokatestvérem édesanyjával – igen, nagy a család -, aki világ életében gyönyörű asszony volt, és igazi nőhöz méltón kellően hiú. Amikor kérdeztem, minek köszönhető a látogatása a városban, finoman megfogta a karomat, félre húzott, hogy a párja még véletlenül se hallja, majd fülembe halkan suttogva elárulta, hogy hallásvizsgálaton volt. Úgy érzi, kicsit romlott a hallása. Az audiológiai vizsgálat kimutatta, hogy korából fakadóan sérült a hallása, amit hallókészülékkel jelentősen lehetne ugyan korrigálni, de ő még hezitál. Szerinte ugyanis az „ciki”. 

Miután korát tekintve már túl van a hetvenen – hivatalosan nyilván még 60 -, megkérdeztem, miért ódzkodik a hallókészülék viselésétől. Az alábbiakat sorolta fel, én pedig jó szokásomhoz híven cáfoltam.

 

Ronda

 

Ezt a drága asszonyt ismerve biztosra vettem, hogy ez lesz az első indok, amit felhoz a hallókészülék viselése ellen. A köztudatban valóban él még a hit, hogy a hallókészülékek bumfordiak, gagyi műanyagból készülnek és a színük is ocsmány. Ezt magukban gyorsan elkönyvelik, és utána sem néznek a lehetőségeknek. Pedig nem is kell messzire menni ahhoz, hogy utánajárjunk a menő hallókészülékeknek, hiszen ahogy a Phonak esetében is, a technológiai újítások során a tervezők kiemelt hangsúlyt fektetnek a megjelenésre is. A hallókészülékek ma már diszkrétek, apró méretűek, bizonyos típusok már elem nélkül készülnek, ráadásul színben is széles a skála, amiből akár már a ruha színével megegyezőt is választhatnak a hallásukban sérült emberek.

 

Öregít

 

Zseniálisnak tartom, amikor egy nő kortalan, és túl a mesés hetvenen még mindig fontos számára a megjelenés. Imádom és természetesen tiszteletben tartom, ahogyan a hallókészülék gyártók is, hiszen mind a fül mögötti hallókészülékek, mind pedig a vezeték nélküli kiegészítők esetében elmondható, hogy akár ékszerként, akár high-tech kiegészítőként viselhetőek ezek az miniatürizált, a legtöbbször szinte láthatatlan eszközök. Érdekes viszont, hogy a szemüvegét, ami az évek során megromlott látását korrigálja, hölgy rokonom büszkén viseli, a hallókészülék ellen pedig, ami legalább annyira vagány kiegészítő, és megkönnyítve a mindennapi életét a hallásában segíti, az ellen ágál.

 

Nem írja fel az orvos

 

Központi kérdés az idős emberek életében – is -, hogy mit ír fel az orvos és mit nem. Ingoványos a talaj, viszont az audiológusok ebben szintén segítenek, hogy mind a hallássérülés, mind pedig a pénztárcához mérten segítsenek kiválasztani a megfelelő hallókészüléket. Pótlólag azért feltettem a kérdést imádott sokadik nagynénémnek – vagy hát ki tudja ezeket a rokoni fokozatokat már ebben a nagy rumliban számon tartani – hogy egy tévére vagy okostelefonra a családban mennyit hajlandóak költeni a drága családtagok, mert ezek a számok azért nagyjából hasonlóak. A hallás meg hát azért mégiscsak fontosabb, mint a szórakoztatóelektronika, nem igaz?

 

Olyan sok idő, mire hozzászokok! 

 

Gondoltam, hogy ez sem fog kimaradni a sorból, fel voltam rá készülve. Azt viszont tudom, hogy az audiológusok és a Phonak partnerei nemcsak a beállításban és a készülék finomhangolásában segítenek, de a mindennapokban történő teszteléshez ingyenes próbahordást is biztosítanak. 

 

Erre a kis időre?

 

Édesapámtól megszoktam már ezt a kérdést, nem is ért váratlanul, ugyanis apánk 40 éves kora óta minden napot „Carpe Diem”-ként megélve várja a véget. Végül is tök igaza van, megéli a mát, folyamatosan tele van élményekkel, úgy érzi, ha eljön az idő, nem hiába élt, bár szerencsére a mai napig nincs is semmi baja. Vagy legalábbis sem ő, sem mi nem tudunk róla. Ez a kérdés viszont azért lássuk be, hogy azoknál, akiknek a hallásukban bizonyítottan probléma van, igazi balgaság. Hiszen attól, hogy valaki korosodik, még ugyanolyan fontos, hogy hallja a világ hangjait. Egyrészt azért, mert a hallás hiánya egyenes út az elszigetelődéshez, másrészt pedig nem tudhatjuk, mennyit mértek ránk odafentről, az élet pedig túl szép ahhoz, hogy azt a hallás hiányában depresszióban, szomorúan, szorongva és befordulva éljük. Így hát a kérdésre, hogy „Minek már nekem hallókészülék erre a kis időre?”, csak azt tudtam válaszolni, hogy a madárcsicsergésért, a táncért, a zenéért, és az unokák édes hangjáért.