Csúszkálás szabályok nélkül
Robin két éves korában csatolta fel először sílécét, vagyis segítettek neki szülei, akik abban reménykedtek, hogy a síelés lesz majd az a sport, amibe gyermekük beleszeret. Kilenc éves koráig a féltő, ámde lelkes szülők folyamatosan ott ültek a pálya szélén, és nemcsak sítudásának fejlődését figyelték, de a felvonóból is kikapták, ha a megfáradt gyermek éppen elszundított. A fiú hamar megszerette a sportot, hiszen egyrészt az utazások, az idegen emberekkel való találkozások olyan életre szóló élményeket nyújtottak, melyek talán csak egyszer adódnak egy ember életében, másrészt a szabadsízés egy amolyan magányos sport, ahol nem számíthat senki másra, kizárólag saját szabályrendszerére és önmagára.
Hallássérült sí-szerelem
Robin bal fülére 90%-os, jobb fülére pedig 70%-os hallássérüléssel küzd, ami nem kevés kihívással állította szembe már gyerekkorában is: az elszigeteltség és a meg nem értés nála mindennapos probléma volt. A síelés ehhez képest viszont teljesen mást adott. Ebben igazán otthonosan érezte magát, már-már teljesen a részévé vált. Ez az érzés befolyásolta karrierválasztása során is, hiszen bár a pénzügyi irányt célba véve megpróbálkozott a bankári állással is, de 16 éves korában mégis inkább úgy döntött, követi álmait és profi síelővé válik. Ezzel az elhatározással megnyílt számára a lehetőség, hogy részt vegyen a Svájci Olimpiai Iskolában Brig Valaisban, melyről legújabb, „Sound of Silence” című filmjében bővebben is mesél.
Hallástechnológia a sípályán
Az, hogy Robin síelés közben is tökéletesen halljon, mai napig elemi jelentőséggel bír. Hallókészülékét leginkább azért viseli sportolás közben, hogy hallja a szél süvítését a mikrofonban, hiszen hiába érzi annak erősségét és irányát a mellkasán, muszáj, hogy biztonsága érdekében még egy további érzékszervével is visszajelzést kapjon. Az erős széllökések ugyanis képesek arra, hogy elveszítse egyensúlyát és komoly sérüléseket okozva felborítsák, így ha akár már az egyik hallókészülék nem működik 100%-osan, nem is tud síelni biztonságosan.
Az edzővel való kommunikáció bár kihívást jelent hallássérülten, mégis fontos a havas lejtőkön, amihez a Phonak Roger rendszerét használja, hogy menet közben a szükséges instrukciókat megkapja. A felvonókabinban edzőjével így könnyen tud beszélni anélkül, hogy a sífelszerelését – sisakot, szemüveget, kesztyűket – le kéne venni. A Roger rendszernek köszönhetően a tréner hangjai kiszűrve a háttérzajokat közvetlenül Robin hallókészülékébe érkeznek, megkönnyítve ezzel a köztük zajló kommunikációt.
Hallástechnológia a hüttében
Hallássérülés esetén, annak mértékétől függetlenül, talán mind egyetértünk abban, hogy a hallástechnológiai eszközök elengedhetetlenek a mindennapok során. Igaz ez Robin esetében is, hiszen a hallókészülék és a technológiai újdonságok nemcsak síelés közben, de a sípályán kívül is sok esetben megkönnyítették életét. A kütyük segítségével egyszerűen, fesztelenül kommunikál barátaival, elkerülve az elszigetelődést, áthidalva a társadalmi érintkezések nehézségeit. Ahogy Robin mondja, a hallássérülés csak egy másfajta módja az életnek, ami nem tarthatja őt vissza attól, hogy kihozza életéből a rá váró maximumot, és hogy elérje kitűzött céljait.
Hiszen a másság lehet jó is, mint ahogy a hallássérültek esetében is olyan többletet nyújt, amivel más emberek nem rendelkeznek. Hogy melyek ezek? Itt van például a szájról való olvasás, az arc különböző kifejezéseinek, a testbeszédnek magas szintű ismerete, vagy a kifinomult elemző képesség, ami lehetővé teszi, hogy már a szemekből kiolvassunk minden olyan információt, ami a másikról szinte mindent elmond.
Robin arra ösztönzi minden siket és hallássérüléssel küzdő társát, hogy legyen bátor, és a sporton keresztül törje le a mássággal járó stigmákat, a negatív megnyilvánulásokat, kitűzve a személyes célokat, amik akarattal, kitartással és bátorsággal egytől egyig megvalósíthatóak.
Tetszett a sztori? Ha igen, ne maradj le a részletekről! Klikkelj a linkre és kövesd Robint az Instagramon!