Az első kisfiam születése után még aktívan versenyeztem, a siket tájfutók Európa Bajnokságára, illetve a szófiai Siketlimpiára készültem, így akkoriban még meg sem fordult a fejemben, hogy akár babakocsival is futhatnék. Igaz, 2011-ben még nem volt népszerű hazánkban ez a fajta családi sportolás – mostanra viszont igazi mozgalommá nőtte ki magát.
Mire Ádámmal várandós lettem, már túl voltam a sokadik félmaratonon, illetve a (bakancslistás) maratonon is. Pocakosan szintén rengeteget mozogtam, továbbra is jártam rövidebb távú futóversenyekre, ekkor figyeltem fel a babakocsival futkározó egyénekre. A nagytesótól „megörökölt” háromkerekű Quinny Speedivel kezdtem el a szülés után pár héttel kocogni, szigorúan csak hepehupamentes bicajos úton. Ádám mindig elaludt közben, én pedig örültem, hogy mindeközben újra mozoghatok! :-)
A neten akadtam rá a Fuss babakocsival mozgalmat elindító, később pedig sportegyesületté alakuló Nyári Fruzsiék honlapjára, ahol nagyon sok hasznos infó közül csemegézhettem… és rájöttem, a tökéletesnek hitt Quinny-m mégsem annyira jó futáshoz, az ugyanis nem elég, ha felfújható, 3 kerekű a babajárgány. :-) A facebookon beléptem a „Fuss babakocsival” csoportba, ahol egy remek közösség fogadott, szuperfitt, kedves, segítőkész Anyukákkal-Apukákkal. Többen is felajánlották, kipróbálhatom a babakocsijukat, még a gyereket is kölcsön adják hozzá. :-) Így kerültem össze Mariannával: egy Thuleval és egy Bobbal is szaladgálhattam kicsit. Előbbi szerelem volt első látásra-tologatásra, teljesen más érzés volt azzal menni, mint a sajátommal. Csak úgy suhant, egy kézzel is simán irányítható volt, és a fekvőrendőrökön is gond nélkül átgázolt. :-)
Pár héten belül, 2017 márciusában a Hekki Kft jóvoltából egy klassz, piros Thule Urban Glide tulajdonosa lehettem, amit az átvétel napján ki is próbáltuk 7 km-en az akkor 7 hónapos babucimmal. Annyira bejött mindkettőnknek, hogy 2 hét múlva már a Vivicitta 21 km-ét is bevállaltuk vele! :-) Azóta több, mint ezer km-t megtettünk már együtt, 2 év alatt sok félmaratont is teljesítettünk közösen –és rengeteg élményben volt részünk! :-)
Az egyik kedvencem, amikor az EU 13 év -13 km rendezvénye pont Anyák napjára esett, és a babakocsis anyukák közül elsőként átrobogva a célvonalon Lővei Andrea és Zupkó Gábor (az EP magyarországi képviseletétől) vártak egy gyönyörű orchideával.
Eleinte szinte minden futásunkon bealudt Ádám, de elértük azt a kort, amikor már minden érdekli, mindenről van véleménye, nem akar semmiről lemaradni, szóval szeret éb(e)ren utazni. Ez persze azzal jár, hogy folyamatosan magyaráz, ami az Ő, és az én részemről is speciális odafigyelést igényel: Ő hátrafordul, rám néz, és úgy jeleli/mondja, én pedig egyszerre figyelek Rá, az úttartásra, és persze arra, nehogy elkaszáljam valaki lábát közben. :-)
Babakocsival szaladni egyébként is más, mint –babakocsis körökben szólva- meztelenül (avagy járgány nélkül) edzeni. :-) A futóbabakocsik felfújható, minimum 20-30cm-es, elől fix, vagy fixálható kerékkel rendelkeznek, hosszú a tengelytávuk, van lengéscsillapítójuk, így szuperül rugóznak, nem ugrál benne a baba. Mindemellett hosszú, íves kupolájuk van, ami védi a gyerkőcöt a naptól, esetleges menetszéltől is. Egyes babakocsikat plusz fékkel látnak el, vagy ha ez nincs, akkor csuklóra rögzíthető karpánttal, így lejtőn lefelé nem tud elgurulni Tőlünk. Apropó, emelkedők… még egy sík terepen is kihívás gyerekkel futni, emelkedőn felfelé viszont igazi kardio edzés! Mégis vannak, akik bevállalják minden éven például a Kékes csúcsfutást, akár kánikulában is! Idén, remélem, én is közéjük tartozhatom! :-)
Magyarországon jelenleg többfajta babás járgány fellelhető. Vannak, amik terepen, rosszabb útviszonyok között is tökéletesen bevethetők, illetve van, ami inkább aszfaltra való –mint az én vékonyabb kerekű Thule Urban Glidem is! Érdemes kipróbálni Fruzsiék kölcsönzőjéből (www.futobabakocsikolcsonzo.hu ) több típust is, így arra is fény derülhet, ez nekünk való sport-e, vagy mégsem?! :-) Mindamellett, hogy remek családi program így futni, hiszen élvezi az utas és az utasszállító is, meglehetősen praktikus, például amikor bölcsiből, ebéd után fáradtságtól hisztiző gyereket kell elhozni. Ilyenkor sokkal célszerűbb futóbabakocsiba pakolni, és úgy elaltatni! Persze csak miután odafele szaladva üres babakocsival begyűjtöttünk pár szörnyülködő tekintetet, akik nyilván azt gondolják, elvesztettük valahol a gyermeket. :-)
Amikor Dávid egykori ovis csoportja az épület felújítása miatt ideiglenes, Tőlünk messzebb lévő helyre költözött, a téli mínuszokban trolizás helyett inkább futottunk reggelente – a babakocsi bundazsákot és esővédőt kapott, így Ádám nem fázott, Dávid pedig rollerrel száguldozott mellettünk alaposan beöltöztetve.
Szívmelengető élmény volt Balatoni nyaralásaink alatt a reggeli futások mindegyike, vagy épp az altatós futások naplementében.
Nagyon szeretünk versenyeken indulni, még ott is, ahol esetleg nagyobb a tömeg. Persze körültekintőbbnek kell lenni ilyenkor, figyelni kell a futótársainkra. Sokszor előfordul, hogy előzésbe kezdek, szlalomoznom kell, úgyhogy egy csengővel is felszereltük a kocsit. Bár tény, nem kell sokat használnom, hiszen a gyerekem úgyis üvölti, hogy HAJRÁÁÁ, GYORSABBAN, GYERÜÜÜNK! :-)
Pályacsúcsokat, PB-ket nem tudok felállítani ha együtt futunk, de az érzés, amit így kapok, az leírhatatlan. Motivál a társasága, és az, hogy sétálni „nem enged” –az neki uncsi, ilyenkor rám szól, hogy fussál, Anya! :-) Ha ébren van közben, sokszor meg is állunk, mert kell neki nasi, innivaló, kisautó, játékmotor, ruharétegeket szedek le/adok rá, viszont cserében van állandó frissítőm, telefontartóm a babakocsiban, van hová tenni a futócuccaim –és persze a pumpát, SOS-csomagot ha esetleg defektes lenne útközben a kerék. :-)
Rengeteg olyan szitu van, amikor elfut mellettem valaki, és látom rajta, mondott valamit –de mire visszakérdeznék, már továbbnyargalt, így jelezni se tudom az illetőnek, hogy nem hallok jól, fogalmam sincs mit mondott. :-) Már olyan pólót is kaptam fussbabás Évitől, amire rányomtattak egy áthúzott fület is, de úgy látszik a Thule-ban kiabáló kisfiam nagyobb látványosság bármelyik ruhadarabnál. (És tényleg..! :-) )
Persze szerettem volna tudni, vajon miket szólnak be az emberek ha futóbabakocsis anyukát/apukát látnak száguldozni, így feltettem a kérdést a facebook csoportban.
Kaptam sok vicces sztorit, ezekből szemezgettem Nektek:
„Egyik futásunkkor megállt mellettünk egy autó. Fiatalasszony, a buszhoz szalad a gyerekekkel? Jöjjön, elviszem...” (Kata)
„Kisiskolás csoport mellett futunk el, az egyik kislány odaszól a másiknak: ‘Látod Kata, akinek babája van, az gyorsan fut!’ „ (Krisztina)
„Anya, amikor meglátott a faluban egy futóbabakocsit: "És ott futott a Julcsi, egy babakocsival! Ugye, szerinted sem volt benne gyerek? Olyan félelmetes volt, azt hittem, MENEKÜL!" „ (Timi)
„Idős bácsi , csodás bringaúton a zöldben, a Duna mellett : “ Ha az első feleségem is ilyen találékony lett volna és csinos, nem válok el “ (Klára)
„Közmunkás ledöbbenve néz egy darabig, majd megkérdezi: valami baj van, hogy így fut azzal a gyerekkel? Láttam rajta az őszinte aggódást. :-) „ (Kriszti)
„Milyen anya az ilyen? Kirázza a gyerek beleit!" (Zsuzsanna)
Egészen biztos, mindegyikünknek sikerült idejekorán megszerettetni a sportos életmódot a kicsikkel, Ők tényleg elmondhatják, sosem lehet elég korán kezdeni!
Ádám nyáron 3 éves lesz, de még vannak futós, extrém céljaim, amihez szükségem van Rá, úgyhogy remélem, a Thule együtt nő majd vele. :-) A Velencei tavat pár napja körbefutottuk babakocsival -29 km lett a miénk- úgyhogy idén jöhet a teljes maratoni táv is, közösen! :-) Csatlakoztok? :-)