1. Mese az utazásról
Családi szokás, hogy jóval az indulást megelőzően elkezdünk mesélni a kicsinek arról, hogy milyen utazást tervezünk. Beszélgetünk a városról, ahová készülünk, az emberekről, a házakról és magáról az utazásról. Ilyenkor előkerülnek a vonatos, repülős, autós könyvek, a fajátékok, a kisautók, és még legozás közben is azokat a helyzeteket igyekszünk modellezni, ami majd vár ránk kalandjaink során.
2. Mondd el a melletted ülőnek
Repülőn általában el szoktuk mondani a körülöttünk ülőknek, hogy a gyerekünk hallássérüléssel küzd. Ezzel megelőzzük a kellemetlen helyzeteket, hiszen előfordulhat, hogy hallókészülék vagy cochleáris implantátum viselése során az utasok is hallják a tabletből érkező hangokat, ahogyan filmnézéssel múlatja az időt porontyunk. A tapasztalat az, hogy ilyenkor az emberek megértőek és előzékenyek, és bár kellemetlen lehet ennyi emberrel megosztani gyermekünk helyzetét, az utazás nyugalma mégis mindenki számára megéri a befektetést.
3. Utazási szabályok ellenőrzése
Indulás előtt igyekszünk informálódni az érintett repterek szabályozásairól. A cochleáris implantátum viselése ugyanis egyrészt kérdéseket vethet fel a biztonsági ellenőrzés során, másrészt érdemes a gyártónál is megérdeklődni, hogy a biztonsági kapun történő áthaladáskor sérülhet-e a készülék. Hasznos, ha van nálunk egy igazolás a hallókészülékről akár több nyelven is, nehogy ez problémát és felesleges kényelmetlenséget vagy rossz élményt okozzon akár nekünk, akár a kicsinek.
4. Nyelvi különbségek
Mielőtt beleugorva hétfmérföldes csizmánkba elhagynánk otthonunkat, egy kicsit mindig trenírozzuk a gyerekünket. Mesélünk neki arról is, hogy más országokban különböző nyelveken beszélnek az ott élők. A hallássérült kicsinek alapvetően zavaró lehet, hogy kikerül a megszokott környezetéből, ha pedig teljesen idegen beszédet hall, attól könnyen kétségbe is eshet. Nálunk a felkészítés része, hogy idegen nyelvű dalokat hallgatunk, egy-két mondatot a célország nyelvén begyakorlunk, így nemcsak könnyebben elfogadja a számára furcsán hangzó nyelvet, de az utazás során könnyebben is tud integrálódni az adott környezetbe.
5. „Lesben áll egy cápa”
A különböző országok helyi szokásai, kultúrája változó, és bár érdemes ezekre is felkészülni az indulást megelőzően, jó, ha trenírozzuk porontyunkat a helyi viszonyokra és a rá leselkedő veszélyekre. Hogy melyek lehetnek ezek? Például a vízpart, a gyerekekkel zsúfolt játszótér, a medence, vagy akár a zajos városi forgatag.
6. Tartalék készülék és elemek
Akár hallókészüléket, akár cochleáris implantátumot visel gyermekünk, célszerű egy tartalék készüléket is elcsomagolni a kézipoggyászunkba. Azért nem javasoljuk repülőút esetén a feladásra szánt bőröndbe tenni, mert egyrészt a hallókészülék nagy értéket képvisel, másrészt, ha esetleg elvész a bőrönd, legalább a kicsi hallásának biztonsága miatt ne kelljen aggódni. Elemből sosem elég, így ebből is jó, ha pakolunk bőven, hiszen ki tudja, hogy egy idegen országban szükség esetén be tudjuk-e szerezni.
7. Vizet szüntess!
Bár léteznek vízálló hallókészülékek, nem árt, ha a nedvességtől távol tartjuk őket. A kicsiket ugyan nehéz visszafogni a pancsolástól, mégis fontos, hogy közös nevezőre jussunk a vizes játékokat illetően. A víz nemcsak nyáron, hanem az év minden szakában veszélyt jelenthet, ezért jó, ha csomagolunk esőkabátot és egy szárítódobozt a hallókészüléknek. Utóbbi nemcsak a biztonságos tárolás szempontjából hasznos, de a baktériumokat is eltünteti a készülékről.