1. LE A HANGERŐVEL!
Gondoltam, hogy egy kőkemény főiskolai buliban hiába is kérem, esélytelen, hogy lejjebb vegyék a hangerőt, ami olyan élesen visított a fülembe, hogy majd megőrültem. Az első lépés az volt, hogy gyorsan ki is kapcsoltam a hallókészülékem, mert a zene vibrálását a padlón keresztül a lábamban egyébként is tök jól éreztem. Így, hogy a Phonak Bolerom bár ki volt kapcsolva, de le nem vettem, sokkal jobban védte a hallójáratomat, mint azokét, akik hallóként a teremben buliztak. Ez egy jó tipp lehet, nekem legalábbis bejött, és az sem volt gond, ha valaki hozzám szólt, mert akkor bevetettem a szájról olvasást. Egy zajos helyen csúcs, ha valaki rendelkezik ezzel a szuperképességgel, mert így az italokat is simán meg tudom magamnak bármikor rendelni.
2. EGYÜTT A HAVEROKKAL
Még ha általános igazság is, hogy együtt mindig jobb a buli, mint szólóban, hallássérültként szeretek csapatban mozogni. Nemcsak azért, mert így garantáltan parádés lesz az este kimenetele, hanem azért is, mert ha valamelyikünk elfárad – vagy esetleg én -, akkor mindig van egy társ és nem kell a vaksötétben egyedül hazamenni.
3. AZ ÍRÁS BIZTONSÁGA
Amióta „óriási’ partiarc lettem, bevett szokásommá vált, hogy a fontos információkat üzenetben egyeztetem. Így biztosan nem hallom félre a címet, az időpontot, vagy hogy mivel és hogyan készüljek. Az üzenetküldéshez ott a Messenger, az iMessage, a WhatsApp vagy a Viber, de számos további applikáció is rendelkezésre áll már az üzenetek biztonságos elküldéséhez.
4. EGY CSENDESEBB SAROK
Miután kizárt, hogy egy-egy buliban ne találkoznék új emberekkel, ahhoz, hogy viszonylag elviselhető körülmények között tudjunk beszélgetni, jó, ha van egy csendesebb hely. Ha már kicsit odébb van az üvöltő zenétől, nagyban megnövekszik az esély arra, hogy értsük egymás szavát és normálisan tudjunk cseverészni.
Akárhogy is legyen, engem a hallássérülés nem állíthat meg! Imádom a bulikat, a jó hangulatot és a zseniális társaságot, még akkor is, ha hallássérült vagyok!