Van egy szuperképességem!
Hallássérültként tartunk a megbélyegzéstől. Ha gyerekkorunk óta viselünk hallókészüléket vagy cochleáris implantátumot, akkor azért, ha pedig felnőttként korunkból vagy egy betegségből fakadóan sérült meg a hallásunk, akkor meg azért. Ok mindig van és lesz is, hogy cikinek érezzük a hallókészüléket, viszont ha fordítunk egyet a kis kapcsolón a fejünkben, és azt mondjuk, hogy a hallókészülék gyakorlatilag olyan, mint egy James Bond-szett, akkor mindjárt más a dizájner kis high-tech kütyünk fekvése. Nem igaz?
Siket vagyok, de vezetek. Elvigyelek?
Sokan nem is feltételezik, hogy siketként vagy hallássérültként lehet vezetni. Tény, hogy a forgalomban való részvételhez nem árt, ha halljuk a környezeti zajokat, a mentőautó hangját, a gumik fékező csikorgását, de alapvetően a hallás nem feltétele a vezetésnek. Ha a látásunkkal nincs baj, akkor nyugodtan hagyatkozhatunk rá, hiszen szoktuk mondani, hogy ahonnan a Nagy Testvér elvesz, ott azért a másik oldalon valamit mindig ad. A hallássérültek esetében az erősebb látás a bónusz, és ha még olyan, a hallókészüléket kiegészítő okos mikrofonos megoldást is választunk, ami nemcsak részletgazdag tiszta hallást, de a vezetéshez szabad kezeket is biztosít az autóban, akkor tényleg simán előrukkolhatunk ezzel a megelőző kérdéssel.
Mázlista vagyok. A legnagyobb zajban is simán elalszom.
A repülős eset jut ilyenkor mindig eszünkbe, hiszen nincs olyan járat, hogy ne legyen rajta gyereksírás vagy üvegrepesztő horkolás. Vonaton, zsúfolt buszon ugyanez a helyzet, de hallássérültként sokakkal ellentétben megvan az a lehetőségünk, hogy amikor úgy gondoljuk, kikapcsoljuk a hallókészüléket. A nagy mellénnyel itt mondjuk érdemes óvatosan bánni, nehogy a nagy szundi-bundiban elfelejtsünk a vonatról leszállni.
Ha jót adunk, jót is kapunk. Így ha unjuk a folyton ismétlődő kérdéseket, üssük el valami kedves, jófej mondattal, vagy egy viccel. Ha a beszélgetést eleve mi kezdjük és vagányan beleállunk a helyzetbe, a környezetünk is veszi a lapot. Onnan már sokkal könnyebb megértetni, elfogadtatni magunkat, és megismertetni a hallássérülésünket.