icon Vissza az összes cikkhez

Siket vagyok, nem UFO! 8 fura kérdés, amit feltesznek az emberek

Siket vagyok, nem UFO! 8 fura kérdés, amit feltesznek az emberek

Ellie Parfitt írása

Budapest

2019. 01. 05.

A nagybetűs ÉLETnek van egy izgalmas tulajdonsága, mégpedig az, hogy igencsak érdekes helyzeteket képes produkálni. Például siket és halló találkozásakor. Hogy miért néznek ránk az emberek UFÓként, azt magunk sem tudjuk, hiszen ugyanabból az anyagból gyúrtak bennünket is, csak éppen annyi a különbség, hogy rosszabb a hallásunk. 

Azzal tisztában vagyunk, hogy az edukáció fontos ahhoz, hogy megismerjenek bennünket és nyitottá váljanak irányunkba az emberek, hiszen amit nem ismernek, attól rettegnek. Éppen ezért összegyűjtöttünk néhány tipikus kérdést és helyzetet, amit leginkább ismeretlenek tesznek fel nekünk, hallássérülteknek. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az elfogadás óriási szerepet játszik mindannyiunk életében, így azért, hogy megértsenek minket, beszélnünk kell magunkról, vagyis nekünk is tennünk kell lépéseket. Jöjjön néhány tipikus kérdés, amit rendre feltesznek nekünk a körülöttünk lévő emberek, és hozzá egy-egy megoldás, amivel oldhatjuk a feszült beszélgetést és a kellemetlen helyzeteket.

 

1. Nem is hallasz! Hogy tudnád ezt megcsinálni?

 

Énekesek, zenészek, tervezők, írók és egy Wonder Woman. Igazi szuperhősök, akik akár sérült hallással jöttek a világra, akár betegség során veszítették el hallásukat, mindenre képesek, amiről csak álmodtak. Ugyanis ahhoz, hogy hallássérülten azok legyünk, akik szeretnénk, nem kell „valakinek” lennünk, hiszen hétköznapi hősökként is kellő bátorsággal és elhatározással megvalósíthatjuk az álmainkat, vagy csak tehetjük egyszerűen a dolgunkat. 

 

2. Tényleg nem érted? Akkor kapcsold be a hallókészüléked!

 

Hallók esetében ez úgy hangzik, hogy „Fiam, mosd ki a füled!”, hallássérültként viszont gorombaság, ha valamit nem értve visszakérdezünk, és ahelyett, hogy elismételnék a mondanivalót, ezt a választ kapjuk. Bárkivel előfordulhat, hogy éppen nem hallja meg a hozzá intézett szavakat, siketek és hallássérüléssel élők esetében pedig ez még nagyobb jelentőséggel bír. Hogy elkerüljük a kellemetlen helyzetet, érdemes tudatni előre, hogy még ha a hallókészülék természetesen be is van kapcsolva, a beszédértéshez fontos, hogy lássuk a beszélő arcát, mimikáját, gesztikulációját.

 

3. „Nem lényeges!” vagy „Majd elmondom később”

 

Ha ehhez még egy kósza legyintés is társul, az azért ott mélyen meg tud érinteni bennünket, nem igaz? A siketek és hallássérüléssel élők ugyanúgy szeretnének részt venni a beszélgetésben, mint a hallók, ezért minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megértsük a bájcsevej összes részletét. Csak azért, mert hallókészüléket viselünk vagy gond van a hallásunkkal, még nem jelenti azt, hogy ki kellene zárni bennünket a beszélgetésből. Ha valamit nem értünk és visszakérdezünk, szükségünk van annyi empátiára a másik fél részéről, hogy még egyszer – vagy lehet, többször is – megismételje az elhangzottakat. Nem is olyan borzasztóan nagy kérés ez, ugye?

 

4. Braille-írást használsz?

 

A kérdés hallatán nem kell csodálkozni, ha vad kuncogásban törünk ki, vagy rosszabb esetben vérig sértődünk. Nyilvánvalóan több lehetséges reakció is létezik, hiszen siketek vagyunk, nem pedig vakok. Attól, hogy a hallásunk sérült, attól még látunk, a szemünket szerencsésre nem érintette a hallásvesztés, így a kérdésre a válasz az, hogy nem, nem használjuk a Braille-írást. Jelnyelvet ezzel szemben viszont sokan.

 

5. Bosszant, amikor nem hallod, amit mondok!

 

Sajnos az bennünket is. Pedig nem direkt csináljuk! Mi is sokkal boldogabbak lennénk, ha nem kellene nap, mint nap megküzdeni a hallássérülés nehézségeivel, de ez van, így ehhez mérten próbáljuk a lehetőségeinkből kihozni a legtöbbet. A mondanivalót viszont többféleképpen is eljuttathatják hozzánk, hiszen zajos helyen egy papírt, ceruzát ragadva le lehet azt írni, vagy akár a telefonba is szövegként be lehet pötyögni. 

 

6. Ismered a jelnyelvet?

 

Attól, hogy hallássérüléssel küzdünk, nem feltétlenül ismerjük mindnyájan a jelnyelvet. A jelelés olyan, mintha a magyar nyelv mellett egy másikat is megtanulnánk.  Azért, mert valaki siket vagy hallássérüléssel él, még nem feltétlenül egyértelmű, hogy a jelnyelvet is ismeri. A jelnyelv ráadásul nem nemzetközi, ugyanis minden országnak megvan a maga jelnyelve, amiben bár lehetnek hasonlóságok, egymástól mégis különbözőek.

 

7. Tudsz beszélni?

 

Alapvetően attól, hogy hallásvesztéssel élünk, a szánk még működik, mozog. Kicsit nehéz megközelíteni ezt a kérdéskört, hiszen azok, akik hallókészüléket vagy cochleáris implantátumot viselnek, sokféle hangot hallanak, így a beszéd is könnyebben mehet számukra. A hallássérülés viszont befolyásolja a beszédfejlődést is, és gyakorlatilag minden korosztályra kihat. Épp ezért fontos a megfelelő hallókészülék kiválasztása, ami gyerekkorban a beszéd tanulásában segít, idősebb korban pedig az elszigetelődés ellen nyújt kiváló támogatást, segítséget.  

 

8. Nem is tűnsz siketnek!

 

Az igazság az, hogy sok mindenki nem tűnik annak, mint ami valójában, ezért talán joggal tesszük fel a kérdést: Miért? Hogy néz ki egy hallássérült ember? UFO-szerű? Nincs füle? Olyan, mint egy robot? Ezeket a kérdéseket, felvetéseket – bár olykor hátrahőkölünk tőlük, vagy éppen megmosolyogjuk őket -, talán pont azért teszik fel nekünk, mert nem ismernek bennünket.

 

Nem ismerik magát a hallássérülést, a technológiai eszközöket, a körülményeket, a lehetőségeket és nincsenek tisztában azzal sem, hogy a hallásvesztés mennyi mindennel jár együtt, és hogy minden nehézségével együtt mégis mennyire csodás világ ez. A beszélgetésekkel, nyitottsággal viszont megmutathatjuk, közelebb hozhatjuk hétköznapjainkat a halló társadalomhoz, erősítve ezzel az elfogadást, ami sok-sok pozitívumot tartogatva hosszú távon meghálálja önmagát!