1958 óta van ez így, amióta a Siketek Nemzetközi Szövetsége határozatában tűzte ki a siketség világnapját abból a célból, hogy felhívja a figyelmet a siketek, nagyothallók, vagyis a hallássérüléssel élők helyzetére, problémáira, kommunikációs nehézségeire és az ebből fakadó hátrányok megszüntetésére.
Habár a Hallássérültek (Siketek) Világnapját Magyarországon minden év szeptemberének utolsó vasárnapján ünnepeljük, az időpont a világ számos országában eltérő. De legyen akár egy nap, akár egy hét vagy egy hónap, mi boldogok vagyunk, hogy lehetőségünk adódik erősíteni a hallássérült tudatosságot, és a különböző rendezvények, találkozások, a közösségi felületeken történő cikkek, posztok és videó bejegyzések útján ismertethetjük meg környezetünkkel, hogy miként is élünk, hogyan és milyen eszközökkel hallunk, jelelünk, beszélünk, kommunikálunk, vagyis létezünk.
A hallássérülés világnapjának célja
Kicsit olyan ez, mint a Valentin-nap. Mert ahogy hisszük, ahogy a szerelemre sem csak az az egy napunk van, úgy hallássérüléssel élőként is mindennapi feladatunk, hogy megismertessük és felhívjuk környezetünk figyelmét a körülményeinkre. A jelnyelv fontosságára, a filmek, televíziós megjelenések feliratozással történő ellátására, a különböző eseményeken elhangzó beszédek pontos megértésére, a jeltolmácsolására, vagy akár a munkavégzés során elszenvedett zajkitettségre, a koncertek okozta zajártalmakra, amelyek a halló emberek számára is egyaránt komoly veszélyforrást jelentenek.
Ünnepelj és taníts!
Mint ahogy az év minden egyes napján, szeptemberben is arra ösztönzünk mindenkit, hogy bátran hirdesse hallássérülését! Hiszen ez egy tökéletes lehetőség arra, hogy elmagyarázzuk a kollégáinknak, miért pont ezt a mesés pezsgő színű hallókészüléket választottuk, megtaníthatjuk a gyerekeknek az iskolában, hogy hogyan használják a jelnyelvet, posztolhatunk a közösségi médiában, hogy a Roger készülékünkkel hogyan halljuk több méter távolságból is a játszótéren huncutkodó gyermekeinket, mert mindezzel nemcsak egymást erősítjük, de a világ felé is nyitunk. Eloszlatjuk a félelmeket, megválaszoljuk a kérdéseket, és kapcsolódunk. Tesszük ezt azért, hogy lebontsuk a közöttünk lévő falakat, hiszen a legnagyobb ellenségünk nem maga az ember, hanem a tudás hiánya. Mert amit nem ismerünk, attól félünk, így sokszor nekünk kell megtenni azt a lépést, nekünk kell mosolyra kanyarintani a szánkat ahhoz, hogy meséljünk és taníthassunk. Magunkról, az életünkről és a hallássérülésünkről.
Az emberek akkor segítenek, ha tudják, hogy hogyan kell. Eljött a szeptember, itt az idő, mutassuk hát meg! Mert a világ most ránk figyel. Éljünk vele!