Hírek, érdekességek

Rekordokat döntögető kánikulával dübörög a nyár, mindenki vagy már az áhított tengerparton szürcsöli a dupla Martinit, vagy nagy erőkkel szervezi az odáig vezető utat. Annyi mindenesetre biztos, hogy nem csak a hőmérséklet, de a nyaralási láz is magas fokon ég. És hogy semmi ne szegje kedvünket, íme két tuti tipp, amit mindenképpen érdemes bedobni a bőröndbe. Megnyugtatok minden hölgyet, hogy egy pár cipőt sem kell kivenni a bőröndből, hogy helyet szorítsunk e két kelléknek...maradhat mind a 10 pár, kedves párunk legnagyobb örömére. 

Új hallókészülék jelent meg a piacon azok számára, akik súlyos hallássérüléssel, illetve hallásmaradvánnyal élnek. Bár a gigantikus erőt valahogy mindig a férfiaknak tulajdonítjuk, a Phonak legújabb fejlesztésével, a Naída Paradise névre keresztelt hallókészülékével emeli az erőteljes hangzást egy még magasabb szintre. A Naída Paradise különlegessége abban rejlik, hogy lépést tartva a napjainkban elvárt technológiai trendekkel, az erőteljes hangzás mellett számos új funkcióval biztosítja emberi létünk egyik legerősebb vágyát: az egymáshoz történő kapcsolódást. 

Naída nem az a fajta. No nem mintha finoman ívelt, kecses vonalaival, diszkrét viselkedésével és színes egyéniségével ne tűnne ki egy magára valamit is adó társaságban, hiszen megbízhatóságával, erőteljes hangzásával, mindenre kiterjedő figyelmével és végtelen odaadásával támogatva hűséges társát, valóságos csoda a mindennapokban.

De ki is valójában Naída?

A LEGO világában jártas szülők most bizonyára egyként csapnak a levegőbe Patakszívű Naída nevére és a gyermekszíveket megdobogtató, elképesztő kalandhajójának élményeire, főként, ha az éjszakai terepszemle során az óvatosan lépkedő szülői talpakba is fúródott már valamelyik alkatrésze. A mi Naídánk viszont egy egészen másfajta hősiességgel bír, és bár kortól függetlenül gyermekek is élvezhetik pazar társaságát a Phonak legújabb, paradicsomi élményt nyújtó készülékének, a csúcstechnológiával fejlesztett modell a Naída Paradise keresztnevet viselve a súlyos-nagyfokú hallássérüléssel és hallásmaradvánnyal élők mindennapjait könnyíti meg.

Megelőzés.

Vannak szavak, amik egyszerűen rém unalmasak. Értjük, fogjuk, de nem nagyon tudunk mit kezdeni velük. Elcsépelt retro dumák, amelyeknek – adjuk meg az esélyt – bizonyára értelmük is lehet, de miután nem látjuk, megfogni nem tudjuk és negatív hatásait sem érzékeljük azon nyomban csontig hatolva, nem is foglalkozunk velük.

Hallásvédelem.

Ez is ilyen. Ha már volt akkora mázlink, hogy ép hallással jöttünk a világra, talán fel sem mérjük, mekkora kincset őrzünk biológiai repertoárunkban. Pedig a hallásunk, melyet többek között a hallójáratunkban fáradhatatlanul, nulla-huszonnégyben munkálkodó, apró pici szőrsejtecskék biztosítanak, igazán megér annyit, hogy Anyánk gondoskodó szavára fejünkbe húzzuk a sapkát, lejjebb halkítsuk a fülkagylónkba szuszakolt fülhallgatót, vagy pár ezer forintos beruházással válasszunk egy speciális hallásvédő füldugót, mielőtt motorra ülünk, fesztiválra hangolódunk, vagy éppen bepöccentjük a fűnyírót.

Élet korlátok nélkül.

Az elmúlt időszakban bár más aspektusból is felerősödött ennek jelentősége, mi a Phonaknál továbbra is ugyanarra gondolunk generációról generációra 1947 óta, prémium kategóriájú hallókészülékeinkkel és kapcsolódó szolgáltatásainkkal hirdetve a hallás szabadságát a Föld nevű bolygó több mint 90 országában, összesen 14 242 kollégánkkal kart-karba öltve. Tesszük ezt azért, mert egyrészt szenvedélyünk elhivatottan kutatni, hogyan férhet ilyen mértékű csúcstechnológiai tudás ezekbe az iciri-piciri, évről-évre csökkenő méretű, mára már szinte láthatatlan, mégis dizájnerek kreatív kéznyomát viselő kütyükbe, másrészt pedig azért, mert…

A kedvenc részem akkor is az volt a zajos, munkaállomásokkal teli nagyvállalati multi-kultiban, amikor értékesítőként azt mondta az akkori, kollégámból hirtelen lett főnököm, hogy ne az ügyfeleket látogassam személyesen, hanem üljek bent az irodában. Miután Édesanyám mindig is a munka iránti alázatra nevelt, egyet azért nyeltem, mielőtt genetikailag szépre metszett ajkaimat kedves szavakra formálva egy rólam mintázott papírmasé legyártására javaslatot tettem. 

Majd felálltam és úriasan távoztam.

„Zúg a traktor, szánt az eke, Elvtársnő, locsolhatok-e?”

Habár a zajos munkavégzés számos egyéb területe ismert, amikor az extrém zajkitettségről van szó, valahogy mindig ez a locsolóvers jut az eszünkbe. Pedig ennek aztán tényleg semmi köze a gombamód szaporodó, földből egyszer csak kinövő, új építésű ingatlanokhoz, a hazai mezőgazdasági termelést érintő gépfejlesztésekhez, a gyárak korszerűsítéséhez, na meg az ott dolgozó kollégák hallásvédelméhez. A kérdés, miszerint a főnök jó fej-e és igenis figyelmet fordít-e a munkavállalók hallásának védelmére, jogosnak gondoljuk, hiszen egy felelős vállalatvezetésnek igenis feladata, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel kollégáinak egészségét – jelen esetben hallásuk védelmét - hosszú távon megóvja.

Két dolog biztos a vasárnap reggeli panel-életben: a szomszéd véget nem érő, kitartó flexelése az egy másodperces vinnyogó-technológiával négy órán át, valamint Spongya Bob kalandjai a beazonosíthatatlan kissrác levágott csövű robogójának iszonytató berregtetése kíséretében. A hétvégi barkácstanfolyam talán még szerencsésebb, hiszen ott van esély, hogy magunkra rántva a csíkos frottír köntöst, lefáradjunk a szomszédhoz és ráutaló magatartásunkkal jelezzük, hogy drukkolunk kimarni azt a másfél centi falat, amíg elfogyasztjuk az aznap reggelére tervezett bundás kenyerünket, utóbbi viszont problémásabb, hiszen a kiskölyök olyan gyorsan repeszt a ’80-as évek visszhangzó sláger-épületei között, hogy szinte esélytelen még szemmel is bemérni. A motor fülsiketítő hangját viszont órákon át hallani. Micsoda mázli…

Kiereszteni a gőzt. 

Ugyan számos formáját ismerem már a feszkó levezetésének, valahogy a zene, ami mindig is része volt az életemnek, ebben központi szerepet tölt be. Miután a családi elnyomásnak köszönhetően a szülői oldalról a Neoton, Dolly Roll, Hungária és Záray-Vámosi dallamok integrálódtak a vázszerkezetembe, a két bátyám irányából pedig az A-HA, Depeche Mode, The Cure és Mötley Crue rezgését voltam kénytelen-kelletlen elviselni a bruttó ötvenkét négyzetméteres panelban összezárva, azt szoktam mondani, hogy a saját zenei ízlésem kialakulásának esélye már fiatal koromban erősen konvergált a zéróhoz. Ezt az ősök a zeneiskolai képzésemmel próbálták meg kompenzálni, így amikor egy romantikus beszélgetés során felmerül a kérdés, hogy milyen a zenei ízlésem, csak pislogok, mint hal a szatyorban, és azt a választ adom, hogy nekem olyan nincs is.

De ahol az egyik oldalon elvesznek, ott ugye a másikon adnak, így szeretek én mindent: popzenét, rockot, romantikus dallamokat, hazai és külföldi slágereket, operát és francia sanzonokat, egy a lényeg, hogy jó hangosan szóljon és izzítsa a vérem.

Kiadtam a kecót. Nem nagy truváj, mással is megtörténik. Cuki fiatal házaspár tinédzser gyerekkel, kedvesek, aranyosak, hozzám hasonlóan sokat nevetnek-mosolyognak, és élnek. Mondhatnám, hogy a magam kissé remeterák csendessége után végre élettel töltik meg a nyolclakásos panelcsoda falait. 

Az alsó szomszéd mindezt bruttó három hétig bírta, majd fellázadt. Egyem meg. Megszokták a csendet, azt, hogy alig van fentről némi nesz, hogy olykor-olykor pár perc erejéig fellobban egy lázadó „I will survive!” a duplakazettás gyorsmásolós magnómból, majd újabb hosszú hetekre az ingatlanban csend honol. Paradicsomi állapot, tudom én ezt jól, mint ahogy azt is, hogy egy lakóközösség életében igenis vannak hangok, a puszta léttel együtt járó zajok.

De hogyan viseljük ezt el?

Nehéz a választás? Megértjük! A versenyképes hallókészülékek piacán fej-fej mellett vetekednek egymással a hallástechnológiai fejlesztésekkel csurig töltött eszközök. A csoda ma már nem is az, hogy ezek a készülékek szinte egytől-egyig képesek valóban részletgazdag hallást nyújtani, hanem, hogy hogyan tudnak ennyi klassz dolgot ezekbe az aprónyi kis kütyükbe mind-mind egyszerre belepréselni.

Gyarlók vagyunk.

Amíg van, addig természetesnek vesszük. Amint nincs: elveszítjük, megszűnik, elfogy vagy megsérül, a szempillantás törtrésze alatt felértékelődik. Kell, akarjuk, akkor már visszaszereznénk, csakhogy már nem lehet. Nincs rá lehetőség. Odaveszett. 

A hallásunk is ilyen. Van, aki így születik, van, aki élete során veszíti el, a kérdés ettől még ugyanúgy áll: vajon a helyzetet elfogadva, felismerve – és persze körülményeinket, lehetőségeinket figyelembe véve - mennyit vagyunk képesek és hajlandóak áldozni a hallásélmény minőségére

Minden egyes alkalom, amikor hallásunk extrém zajnak van kitéve, az kőkeményen hallásvesztéssel járhat. Akár ott helyben, azonnal. A zajkitettség nem móka tárgya, és bár legyintünk rá sokszor, hogy ez velünk úgysem történhet meg, van egy rossz hírünk: de igen. Azok, akiknek a lövészet, vadászat a hobbijuk, vagy munkájuk során kerülnek szoros kapcsolatba a fegyverekkel, robbanásokkal, extrém zajkitettséggel, kiemelten fontos, hogy a megfelelő hallásvédelemmel ellátva lépjenek a lőtérre, akcióba, vagy a fák közé az erdőbe.

Kis-közepes, nagyfokú-súlyos hallásveszteséggel vagy hallásmaradvánnyal élő csecsemő, kisiskolás, egyetemista, aktív dolgozó felnőtt vagy kétunokás nagyszülő... Hogy mi a közös bennük? Az, hogy mindannyiuk számára sorsfordító lehet egy adó-vevő rendszer alkalmazása. 

Képzeld el, hogy hallássérültként úgy hallod a természet hangjait, ahogy azt a Nagy Testvér a maga gyönyörűségében megteremtette. Ha mindehhez nyári szellőként hozzáadod a modern világ technológiai fejlesztéseinek előnyeit és a páratlan napfényben megcsillantod a trendújító dizájn hallókészülékben megvalósított elemeit, már csak pár lépés választ el, hogy megismerd a Phonak legújabb hallókészülékét, az Audéo Paradise-t.

2020 méltán kiérdemelte, hogy megadjuk a módját búcsúztatásának. Bár a körülmények korlátozottak, úgy gondoljuk, talán mindenki megtalálja annak lehetőségét, hogy érzésének megfelelően tegye ki a pontot ennek a minden elképzelést felülmúló, kurta-furcsa évnek a végére, és ha az időeltolódásnak köszönhetően nem is fogunk világszinten egyidőben visszaszámolni, vélelmezzük, hogy a 2020-as év végéről mindenki személyesen, ébren kíván meggyőződni. 

Habár az évszám változása idén soha nem látott reményekkel tölti meg a szíveket, azért az újévi fogadalmakról vélhetően most sem felejtkezünk meg. Ahogy ez lenni szokott, jönnek majd az „Idén diétázni fogok”, „Hétfőtől sportolni kezdek”, „Kevesebbet üvöltözök a gyerekkel” sláger-fogadalmak, mindezek mellett viszont az újév meghitt perceiben érdemes egy kicsit hallásunk védelmére fókuszálva megerősíteni mindezeket

Bár a szilveszterkor kiemelt népszerűségnek örvendő petárdák és tűzijátékok tiltólistára kerültek, bizonyára idén is lesznek, akik fittyet hányva a szabályozásra, elfüstölnek ezekből néhány tucatot. A petárdát még mindig nem fogjuk, hogy milyen fajta örömforrást nyújt, hiszen eddig túl sok pozitívumot ezzel kapcsolatban még nem tapasztaltunk, a tűzijáték ezzel szemben viszont legalább szép. Igaz, nagyobb boldogságot jelentene, ha az újév első napjának reggelén madárcsicsergésre ébredhetnénk, de a mérhetetlen zajforrásnak köszönhetően ezt hanyagolnunk kell legalább a hónap közepéig, mire a természet megnyugszik és újra visszamerészkedik.

Hallássérültként az újévi piff-puff csak egy része a téli kihívásoknak, hiszen a szilveszteri csitt-csatt mellett a fagypontközeli állapottal is meg kell birkóznia a puha sapka alá préselt füleinknek és hallássegítő eszközeinknek.